Sorozatunk mai részében a redőnyökkel foglalkozunk, melyek hazánkban talán a legelterjedtebb árnyékolók. A redőnyők viszonylag jó hőszigetelők, hatékonyan csökkentik a zaj és a por épületbe jutását, valamint bizonyos fajtáik növelik a betörésvédelmet is. Redőnyök készülhetnek fémből, fából és műanyagból, tartósságuk és sérülékenységük a felsorolás sorrendjével megfelelő arányban áll. Létezik utólag szerelhető külső tokos és a nyílászáróval együtt beépíthető, vakolható belső tokos rendszer, melynél a redőny tokja nem csúfítja el az épület külső megjelenését.

A fém redőnyök leginkább aluminiumból készülnek, a széles színválasztékot a felületre égetett lakkozással biztosítják. A lamellák belsejében poliuretán hab növeli a hő- és hangszigetelő képességet, a lefutókban pedig gumibetét csökkenti a zaj és a por bejutását. Az aluminiumredőnyök biztonsági funkcióval is bírnak, a tokban elhelyezhető retesszel megakadályozható a redőny kívülről történő feltolása.

A fából készült redőnyök jellemzően régebben voltak széles körben elterjedtek annak ellenére, hogy a mai napig gyártják ezt a típust. Hő- és hangszigetelő képessége redőnyök között a legjobb, megfelelő minőségű felületkezeléssel, rendszeres karbantartással és ápolással hosszú ideig gond nélkül használhatók. A lefutó alkatrészek általában fémből készülnek, melyek sok esetben bizonyos szögben kibuktatható vasalással rendelkeznek.

A műanyag redőnyök leginkább alacsony árfekvésük miatt terjedtek el széles körben annak ellenére, hogy tartósságuk, hő- és hangszigetelő képességük a legkisebb a rendőnyök között. A manapság egyre gyakrabban előforuló szélsőséges időjárás, főként a jégeső teljesen tönkre tud tenni egy műanyag redőnyt. Az UV-sugárzás hatására a fehér vagy világos színű redőnyök megsárgulnak, a sötét színűek pedig idővel kifakulnak, ezzel rontva az épület külső megjelenését.

Folytatjuk.